Írta: Halász Amadé “Tádé”
Eisenerz
A sífutás hazánkban nem túl ismert és kedvelt sport. Ennek oka részben abban keresendő, hogy nincs kultusza; alig van sífutópályánk, és az a néhány sem igazán karbantartott. A hó hiányát is ide sorolhatnánk, de azért rengetegen snowboardoznak és síelnek közülünk hazai pályákon is. Pedig ez az egyik legjobb téli kiegészítő sportág. Kerékpárosoknak különösen ajánlott, mert ez a mozgás hasonlít legjobban a tekeréshez. Talán az is elrettentő lehet, hogy még ha nem is tűnik annak, de nagyon aktív, állóképességet igénylő sport. Míg lesiklással el lehet tölteni órákat, addig egy több órás sífutás megerőltető lehet. Ezért célszerű a klasszikus sífutást sítúrával (na, nem az alpesi változattal) összekötni. Ennek a skandináv országokban és Finnországban nagy hagyományai vannak. Igazából hazánkban is ez működik a legjobban, de nálunk az említett pályák hiánya miatt. A legtöbb hazai sífutó itthon magának tapossa a nyomot, sokszor kell szűz hóban haladnia. Én gyakran kötöm össze a sífutást a túrázással.
Pilis
Érdemes-e itthon sífutni, pénzt áldozni rá? A válasz egyértelmű igen. Kezdőként bérelhetünk, de viszonylag kis összegből össze is lehet állítani egy alapfelszerelést.
Mire is van szüksége egy kezdőnek? A legfontosabb a jó kötés és a hozzá való cipő. Nagyon sokféle kötésrendszer van ma forgalomban. Ha a régieket is figyelembe vesszük, akkor még nagyobb számról beszélhetünk. Mindig figyeljünk arra, hogy a kötéshez megfelelő cipőt vegyünk. Nem feltétlenül ugyanabban a boltban kell megvennünk, de mindenképpen legyen kompatibilis. A legelterjedtebb ár-érték arányban is megfelelő kötések pl. a Salomon túrázósabb NNS, vagy sportosabb SNS kötés. A modern kötések a lesiklás során nyújtanak nagy segítséget, mert a talpban végigfutó nútba illeszkedik a kötés. A régi katonai kötések csak a cipő orrát fogták. Én olyannal kezdtem, de amikor átálltam az első modern kötésre (és a hozzávaló cipőre), ég és föld volt a különbség. A cipő választásánál gondoljuk át, hogy többnyire hol szeretnénk sífutni. Aki a hazai „pályákat” részesíti előnyben, annak a magasabb szárú cipőket ajánlom, mert itthon többször kell havat taposni, és kamáslit ezekhez a cipőkhöz nem igazán lehet hordani. Az alacsonyabb szárú cipő a hazai taposott, de inkább a közeli osztrák, és távolabbi skandináv pályákra való. Az alpesi és skandináv országok pályái napi szinten gondozottak; nem fog hó menni a cipőnkbe. Szükségünk lesz még egy síbotra is. A túrabotot nem ajánlom, mert azok túl rövidek, jobb a sífutóbot. Itthonra és a szűz hóba jobb a nagyobb hótányér, gondozott pályára pedig elég a normál méretű. A boton lévő csuklópánt is nagyon fontos. Pályán jobb, ha szorosra húzzuk, így könnyebb haladni, szűz hóban azonban érdemes lazára hagyni, mert ilyen esetben nagyobb az eltaknyolás esélye. Kell még egy léc is.
Árpádtető
A legolcsóbban akkor jövünk ki, ha olyan boltban veszünk kötést, ahol ingyen adnak (használt) lécet a kötés mellé. Ezek a lécek tökéletesek arra, hogy kipróbáljuk ezt a sportot. Hazánkban könnyen karcolódhat a léc a kilógó köveken, aszfaltdarabokon. Na, akkor aztán sajnálni fogjuk a 20-30000 forintnál kezdődő lécünket. A következő szezonban, ha megtetszett a dolog, már érdemes többet szánni rá. Itthon azonban sajnos elég szegényes a piac. Több nagyáruház is próbálkozott már sífutó felszerelések árusításával, de 1-2 év alatt a legtöbbjük levette a polcairól. De ha átugrunk sógorékhoz, ott már az első szembejövő síboltban is mennyei kínálattal találkozunk. A lécválasztásnál mindenképpen nézzük meg a talp mintázatát. Tapasztalataim alapján tanulni könnyebb a sima talpúval, „túrázni” a bordázott verzióval. Mennyibe is kerül tehát egy komplett felszerelés? Használtan a kötés 5-10000 forint, a cipő szintén, a botok 2-3000, a lécek (ha nem ajándékba kapjuk őket) pár ezer forintos tételek. Összesen tehát 30 000 forint körüli összegből kihozható. A ruházat kezdésként megoldható a futó, túrázós ruhatárunkból.
St. Jakob im Walde
Hol sífussunk? Számomra az eddigi legjobb hazai pálya a galyatetői volt – előre készített nyomvonallal, közepes szinten gondozva. Normafa és Bánkút pályái is egészen rendben vannak, és a soproni is. A Mecsekben és a Pilisben a helyi sífutók taposnak nyomot; az előbbi helyen a Rotary körúton, az utóbbin a Pap-réten. Külföldön számtalan kitűnő sífutó hely van. Legnépszerűbb a télen-nyáron használható Dachstein északi oldalán lévő gleccserpálya. Közel van még hozzánk az eisenerzi pálya, és Burgenlandban (pl. St. Jakob im Walde) is találhatunk nagyon szépen gondozott sípályákat. Ha téli túrázásra megyek az Alpokba, mindig viszek magammal sífutó felszerelést és megnézek egy-egy újabb pályát.
Érdemes kipróbálni, nagyon szép és kellemes sport. Aki amúgy is jár télen síelni, az béreljen egyszer sífutó felszerelést, kérjen segítséget a helyi instruktoroktól, és megtapasztalhatja, hogy mennyire élvezetes sport ez is.
