Mivel mostanában egyre több embernek van androidos vagy iOS-es okostelefonja, úgy gondoltam strapabíró kis Motorola Defy-m alapján megmutatom Nektek, hogyan lehet napjaink legelterjedtebb elektronikus eszközéből az utazásainkat és kalandjainkat segítő szupereszközt kreálni. Tartsátok szem előtt, hogy néhány itt felsorolt holmi nem éppen a zsemlemorzsa árfekvésébe tartozik…

forrás: store.apple.com

Első kategória: Az akkumulátor élettartamának kitolása.

Hiába van nálad a világ legstrapabíróbb androidos telefonja, ha az lemerül, még mielőtt segítségedre lehetne. Így mindenek előtt azokat az eszközöket vegyük sorra, amelyekkel ez a probléma orvosolható.

Elsőként a kedvenceim a külső akksik, azok között is a strapabíróbb darabok. Én a mophie Juice Pack Universal Powerstation PRO-t ajánlom, mert rettenetesen strapabíró (IP 65) és gyakorlatilag minden USB-s eszközt tölthetünk vele. Akkora, mint egy iPhone. Az ára 130 USD.

Amit mindenképpen érdemes beszerezni, az egy napelemes töltő, hiszen a fenti akksipakk csak egy-két töltésre ad lehetőséget (ezt érdemes vészhelyzetre tartogatni). Ilyenekből a Brunton és a Silva gyártmányaihoz lehet itthon könnyen hozzájutni. A Brunton Solaris USB ára 26.000 HUF.

Aki motorral, vagy terepjáróval indul útnak, annak érdemes vennie a telefonjához passzoló 12 voltos töltőt is. A motorokhoz legtöbbször 12V-socket installálása szükséges, vagyis be kell kötni a motor elektromos rendszerébe egy szivargyújtó-csatlakozót, mert általában az nincs beépítve.

Én mindenképpen telepíteném a helyetekben a Juice Defender-t. Ezzel a kis Android appel akár a háromszorosára is növelhetitek az akksi üzemidejét. Hasznos kis cucc.

Második kategória: Aktivitás-specifikus alkalmazások.

Elsőként az autózáshoz szükséges darabokkal érdemes foglalkozni. Nekem az iGO különféle változatai a kedvenceim. Megszoktam őket. De ebbe a kérdéskörbe nem mennék bele. Ízlések és pofonok. Kinek mi tetszik.

Egy bringás konzollal és Bluetooth headsettel a Motorola Defy-ből pillanatok alatt GPS-alapú bikecomputert és dispécser-pontot lehet csinálni. Ráadásul mivel a Defy vízhatlan (IP 67), így nem kell semmilyen extra védelem az ilyesfajta felhasználáshoz.

Terepen bringázni, vagy túrázni érdemes letölteni valamilyen domborzati térképes fejlett GPS-alapú navit. Én a AlpineQuest GPS Hiking nevű 1200 forintos progit ajánlom. Rengeteg feature-rel, melyekről többet is megtudhattok ITT.

Mindezek mellett, ha éppen nem vagyok sérült, a futáshoz a RunKeeper-t használom. Okos progi és egyszerű. Semmi csicsa, csak a funkció. Szeretem.

A US Army Survival Guide egy szintén ingyenes, egyszerű és komoly szakmai alapokon (U.S. Army Survival Manual FM 3-05.70) nyugvó túlélési segédlet. Mindenkinek érdemes lenne a telefonjára telepíteni.

Harmadik kategória: Különféle rögzítő eszközök.

A kerékpáros rögzítést már említettem, ám mindenképpen érdemes egy autós tartót is beszerezni a telefonhoz. Mindezek mellett a felkarra tehető futáshoz és trekkinghez is kiváló elasztikus karpánt is jól jöhet.

Verdikt: Számtalan program közül válogathattok, csak győzzétek pénzzel és tárhellyel. Egy androidos telefont, vagy iPhone-t elképesztően sokoldalúan lehet használni. Én azért mindig viszek magammal papírtérképet is.

Mivel egyre könnyebben lehet Planétánkon A-ból B-be jó árakon eljutni, így formálódott bennem már egy ideje a gondolat, hogy utazási tapasztalatainkból kiindulva összeszedjem Nektek, hogyan álljunk neki módszeres és alaposan megtervezni utazásunkat és az ahhoz szükséges dolgokat. Tudom, sokatoknak már megvannak a bevett szokásai, de biztosan akad majd olyan dolog is eme sorok között, melyek haszosnak bizonyulnak a következő utatok során.

fotó: Földi Sándor

A GearMag baráti társasága összegészében már biztosan bejárta az egész bolygót. Voltak már barátaink Malawi menekülttáborban, stoppoltak már Szíriában és Jordániában, szolgáltak már Ugandában és Irakban, körbejárták Brazíliát, Ibériát, Skandináviát, és a Vad Keletet. Magunk is másztunk már az összes európai (és szinte az összes ázsiai) magashegységben, és némelyikünk kint is élt/él hosszabb rövidebb időt (Olaszországtól Ausztrálián át Teneriféig). Volt aki átkelt az Egyesült Államokon egy kombi Volvo tetején táborozva és persze elment Bamako-ig és vissza, megkerülte a Fekete-tengert, vagy működő vulkánon aludt a csillagos ég alatt egy heliporton.

Egyszóval összegyűlt az évek alatt némi empíria, többé-kevésbé letisztultak a dolgok. Amikor indultunk, mindig (na jó, majdnem mindig) átgondoltuk azokat az alapokat, melyek az élvezhető utazáshoz elengedhetetlenek, hiszen szeretjük mi a kalandot, csak nem éppen egy chilei börtönben. Lényegében tehát ezeket a tapasztalatokat írom le most Nektek, hogy amikor belekezdtek nomád lelketek ápolásába, azt biztonságosan tegyétek.

Én – cuccmániás lévén – először mindig a felszereléssel kezdem. Erről már írtam, akit érdekel megtalálja ITT. Másodsorban információt gyűjtök. Főleg olyanoktól, akik voltak már ott, ahová én tartok, legyenek az a baráti társaságom, vagy akár netes fórumok tagjai. Én szeretem a stabil, elsőkézből kapott, nem fényesre munkált véleményeket, mivel a valósághoz ezek állnak igazán közel. Másodsorban az itt hallott infók alapján beszerzek egy azokhoz legközelebb álló útikönyvet (egyrészt letöltöm azt a Defy-re, másrészt kisalakú formában megveszem azt). Szeretem a nem helyi könyveket, mert ott az országimázs jegyében gyakran cukormázas a történet. Ezekből és más netes forrásokból alkotok tehát képet a desztináció éppen aktuális helyzetéről. Én az alaposan informálódó fajta vagyok, szeretek tisztán látni, ha esetleg váratlanul gyorsan kellenne döntenem, mondjuk egy chilei börtönben… A teljesség igénye nélkül, amit mindig megnézek:

• a nagy hírportálokon az adott térség politikai és biztonságpolitikai vonatkozó aktuálisnak tekinthető cikkei
• természetesen az esetleges vízumkényszer
• a helyi nemzeti ünnepek és szokatlan törvényi restrikciók (szesztilalom, KRESZ-anomáliák, stb…)
• az éves klíma-átlagok (például a FreeMeteo-ról) és a domborzati viszonyok
• a helyi pénznem árfolyam-ingadozásai és az infláció mértéke
• a helyi elektromos hálózat csatlakozási szabványai
• a helyi telefonhálózatok szabványai és díjai
• a magyar nagykövetségek és konzulátusok (ha vannak ilyenek) helye és elérhetőségei a tisztviselők nevével
• a fontos helyi telefonszámok (segélyhívók, hegyimentők, konzul, nagykövet, pár kint élő magyar barát, orvos és diplomata elérhetősége)

Ehhez tartozik egy vicces ötlet. Mostanában sokan ezeket valami nem feltétlen látható helyre hennával feliratják a testükre indulás előtt, sőt olyat is ismerek aki az alkarjára varratta a nevét, a nemzetiségét és a vércsoportját egy tetoválószalonban. Nem rossz…

Miután tiszta képet kaptam a térség politikai és földrajzi viszonyairól, mindig ellenőrzöm az irataim (elsősorban az útlevelem) és bankkártyáim érvényességét. Hosszabb utazások előtt beállítom az autoreply-okat a mailfiókjaimban a biztonság kedvéért. Beadatom a szükséges oltásokat, és beszerzem a javasolt régió specifikus gyógyszereket. Jóelőre levadászom a jó árú repjegyeket. A háziállatokat és a dísznövényeket szerető, ismerős kezekre bízom. Helytől függően beszerzem (ha van letöltöm a Defy-re) a helyi menetrendeket, vagy beszerzek egy app-et valamelyik netes eppsztórból. Mindezek mellett én mindig szoktam utasbiztosítást kötni, volt már, hogy nem volt és kellett volna (megfújták a pénzem felét és az irataim egy részét Görögországban, gáz volt).

Persze van pár fontos dolog útközben is. Én mindig csutkára töltöm zenével az iPod-om, ha viszem a Mac-et, beszerzek pár filmet is, jól jön az egy “Delayed due to weather” reptéri szívás esetén. Mindig megragadom a lehetőséget a töltésre (így is, úgy is… ) és mindig viszek a telefonomhoz passzoló extern akksit (amibe elemeket is lehet tenni, hogy arról töltse a telót). Akinek van kicsi rádió adó-vevője, dobja be azt is (például Motorola Talkr 6). Nem nehéz és igencsak jól jöhet, főleg elhagyatottabb helyeken.

A legtöbb esetben az embert elkapja az “Egyiptom-kórság” (minden, mindenhonnan, minden mennyiségben humán output), ráadásul rendszerint annak cifra népi jelzővel közismertté vált fajtája. Ennek oka sokszor a nem körültekintő higiénia. Nem elég, ha gyakran fertőtlenítjük kezünket és vedeljük a töményet “mind’állat” (bár ez alap ), oda kell figyelni a vízfogyasztásra (egyes országokban még a palackozott vízben is vannak mindenféle kis kerengő dervisek), a fogmosóvízre, az élelmiszerekre és a mosatlan gyümölcsökre is oda kell figyelni. Nekem erre egy kicsi, fenntartható és rendkívül hatékony megoldásom van, a SteriPen. Amit iszom lekezelem vele (a fogmosóvizet is). A gyümölcsöket vízbe teszem és úgy keverem át az egészet a SteriPen-nel. Kreatívnak kell lenni, na! A kajával nehezebb vigyázni. Igyekezni kell, de ebben az esetben közel sem érhető el olyan sikerességi ráta, mint a víznél. Nincs mit tenni, igyatok sok töményet!

Verdikt: Megfelelő ismeretekkel, kellő odafigyeléssel, profi fegyverkezeléssel (:D) bárhol biztonságban járhatunk-kelhetünk, ahová csak a szél sodor minket. Ám ne feledjük, a legtöbb ország szép, az óvatosság erény, a paranoia pedig betegség. Bon voyage!

Ahogyan azt a Chameleon 2 Leather tartós tesztjében is ígértem, beszereztem egy Merrell Barefoot Life Tough Glove barefoot cipőt. Túl vagyok az első tapasztalatokon, amiket most nagy kedvvel meg is osztok Veletek…

A bő egy hetes első tesztkör után sokminden kiderült számomra a barefoot dolgokról. Persze előtanulmányoztam beszerzés előtt, nézegettem fórumokat. Jó visszajelzésekkel találkoztam, így hát nagy várakozásokkal teli bontottam ki a dobozt. Amiben amúgy minden rendben van és környezetbarát (értsd lebomlik oszt’ kész ). Ám mielőtt belekezdenék, engedjétek meg, hogy tegyek egy kis kitérőt…

Nemrégiben olvastam egy interjút az Arc’teryx egyik vezetőjével, ahol hangulatkeltésként elsütötte, hogy lesznek Arc’teryx cipők is. Na azonnal elindult bennem a hangya, elkezdtem kitalálni, milyen is lehet egy majdani madaras csuka. És hát pontosan ilyenre gondoltam. Egy sok helyen laminált, minimalista, kiváló alapanyagokból megkonstruált, nagyszerű technológiai újdonságokkal fűszerezett minőségi könnyű lábbelire.

Laminált bélés. Szép eldolgozás, de még nem lélegzik elég jól...

Szóval a Tough Glove elképesztően minőségi érzetet ad. A felsőrész kiváló bőrből készült. Finom, puha és strapabíró. Persze ez még egyelőre semmi extra. Igényes és kész (na ja 30 ezerért ajánlom is, hogy az legyen…). Ami azonban nagyon meglepett az a barefoot. Hallottam, hogy jó, de ezt elképzelni sem lehet, annyira más. Amikor belelépsz furcsa. Én kicsit lúdtalpas vagyok (a hagyományos cipőkbe betétet is hordok), ebben azonban semmit nem éreztem ebből. Azonnal elkezdi formálni a lábizmaidat az anatómiailag tökéletes testtartáshoz és járáshoz. Leginkább az benne a furcsa, hogy nincs kiemelve a sarka, mint a többi cipőnek. Ez a néhány foknyi eltérés eget és földet jelent. Amint megszokod (kábé egy óra séta után), sokkal jobban kezded magad érezni. Bár a talp bizonyos részein egy egész napos dzsanázás után érezni lehetett az első időszakban némi fáradságot. Mindezek mellett érdekes módon megnöveli a lépés-fordulatszámot, vagyis kisebbeket és többet lépsz. Nekem fekszik.

A jövő outdoor cipőjének csak barefoot talpa lehet...

Ami a technológiát illeti, a Vibram Trail Glove talp (TC-1) vonzza a szemet. Ami ennél sokkal fontosabb, tapad. Jobban, mint a többi Vibram talpú cipő, amit eddig próbáltam. Mivel a sarok és az orr-rész között nincs fedettmagasság-eltérés (CHD) (ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy nincs talpvastagság különbség a sarok és az orr között, ami a többi cipőnél nem így van, tehát azok kiemelik a lábat), így nem forszírozza az unnaturális test- és lábtartást, kellemesebb terhelhetőséget biztosít és jobb kontaktot a felszínnel. Ez érzésre olyan, mintha egy a talpunkat mindentől megfelelően védő vastag zokniban futnánk. Tényleg egy glove (kesztyű), vagy inkább lábtyű. Na jó, azért nem.

Na ugye.

A minimalista dolgok sokszor kompromisszumokkal vannak teli. Ez a barefoot viszont már egy hét alatt is megmutatta nekem, hogy mire jó. Felsorolom: héköznapi városi élet, futás a busz után aszfalton, futás terepen, könnyű túrázás és hegymászás (akár nehezebb terepen is, de kis súllyal), bringázás (hagyományos pedállal). És a többi… Amire nem igazán ajánlom, az aszfalton futás. Nem azért mert nem jó rá, hanem mert keveset csillapít és szétveri az izületeket, bár igaz, ami igaz minden megszokható, még a mezítlábas indian style futás is… A barefoot dolgokban egyébként forefoot stílusban kell futni, vagyis a tappancsoknak kell elsőként a földet érnie, valahogy úgy, ahogyan Usain Bolt fut…

Így kellene futni. Az igazság pedig a “heel strike”…

És akkor a reklámokban nem szereplő praktikumok. A 400 grammos páronkénti tömeg igencsak rendben van. Mivel ráadásul nincs klasszikus középtalpa, úgy hajthatod be (ésszerű keretek között) a táskádba, mint semmi mást (csak ezt…). Nagyon jól néz ki. Két színben (barna és fekete) kapható, ami szinte mindenhez megy. Futurisztikus, de szerethető látványt nyújt a lábon. Valami egészen vicces, amikor mindenki azt kérdezi: “Milyen talpa van ennek?!”

Ami az első bő egy hét után felróható neki, az a nyelv kialakítása (csak a bal lábon jelentkezett). A külső lábélnél a nyelv visszapödrődik, és igazgatást igényel. Utána jó, csak macerás. Felvenni csak teljesen kilazított fűzőkkel érdemes, mert annyira puha, hogy máshogy nem fog menni. Ugyanígy nem lehet csak lábbal levenni, mert meghajlik. Bár a bélése finom és szépen kivitelezetten laminált, kissé meleg. Gondolom a Merrell nincs a laminálás olyan szintjén, hogy a lélegzőképességet az ne befolyásolja. Összességében azt mondanám, hogy elégge gázul lélegzik. Érezte ezt a Merrell is, mert beletette az ezüst-ionos antibakteriális odor-kontroll technológiáját. Na ez a fícsőr dolgozik is benne, mint az állat. És hát azt kell mondjam, hogy eddig jól (ez azért még a jövőben kiderül). Nem tetszett még, hogy egy egy hetes cipőből már kezd kikopni a Merrell Barefoot felirat.

Verdikt: Első blikkre a cipő tetszik. Sokoldalú, pedig ezt nem várnánk tőle. Szürreálisan szép (jááájjj… ).Gyorsan megszokható, nem töri a lábat. Kicsit sincs szükség a szokásos betörésre. Inkább szoktatási időszak van. A tartóssága a finom anyagok és az új technológia miatt számomra egyelőre nem mérhető. Az idő majd eldönti, tudni fogtok róla. Bár annyi biztos, hogy a Vibram talpak nem éppen gyors kopásukról híresek. Én még a harmincezres ára ellenére is jó vételnek tartom. Márkás, jó minőségű és modern technikai csemegékkel tűzdelt lábbeli. Like.

Amini küldte át ezt a kis rövidfilmet az Arches-ból a következő kommentárral, melynél kifejezőbb nincs is erre: “Beteg állatok ezek is!!!! ”

forrás: http://youtube.com/devingraham

A mostani hétvégén nincs kilátás szép időre, így a vasárnapot tanulással töltjük. Nem a laptopunk előtt nézzük meg újra és újra Ulie Steck korábban belinkelt videóját, hanem élőben szeretnénk valami látni. Valami igen látványosat és tanulságosat. Érezni szeretnénk, hogy mit is jelent fényévekre lenni a profiktól, ami majd hétfőn újra erőt ad az edzésekhez. Ez az élmény autóval 4 órányira van csak tőlünk, ugyanis az UCI MTB Világkupa egyik állomását Csehországban rendezik. Kis szerencsével magyar indulók is lesznek.

Addig is egy kis ízelítő a tavalyi rendezvényről:

Néhány hónappal ezelőtt sikerült hozzájutnunk egy hazánkban is népszerű cég, a Craft egyik alapmodelljéhez a proCOOL Compression SS-hez. Az outdoor berkekben (futás, sífutás, nordic walking) méltán ismert Craft majdnem minden árkategóriában kínál ezekhez a sportokhoz ruházatot. Majdnem mindenben. Mert bizony bár a proCOOL Compression egy full alap modell, attól még nem feltétlenül olcsó…

A PC Compression SS-nek leginkább a futás és persze a nordic walking a célterülete. Jellemzően mindkettőnek nyáron, hiszen rövidujjú. Ettől még persze simán használható túrázáshoz és hegymászáshoz is, sőt. Bár azért a napégés kockázatára figyeljünk oda minden rövidujjú baselayernél, annak ellenére, hogy a proCOOL Compression anyaga UPF50-es. Szabása nagyon szűk. Kifejezetten vékony testalkatú sportolókra tervezték. Én 190 centi vagyok és 90 kiló, rám már éppen csak jó a hosszban passzoló méret bősége (inkább szűksége ). Ez amúgy érdekes kérdés, mert nekem M-es kell belőle. Kiknek tervezik ezt a méretsort? Fogalmam sincs. Pedig a mihez tartás végett én akkora vagyok, mint Will Smith, aki kifejezetten nem egy M-es méretű csóka… Plusz semmi flatlock varrás, sima visszaszegett interlock. Érezhetőek a varrások a hátizsákpánt alatt. Hová gondolnak? Futás és hátizsák nem megy együtt? Nem tudom…

A Craft által C108 néven nyilvántartott poliészter/lycra hatcsatornás, antimikrobiális kezelésű, 150-es könnyű hibridszövet amúgy nagyon jó. Kiválóan menedzseli a nedvességet, bár azért nem egy Polartec Power Dry. Érezhetően rosszabbul teljesít “magasabb fordulaton”, mint a nemrég tesztelt Marmot Lightweight Crew SS. Ez pont annak tudatában meglepő, hogy ez egy kifejezetten futásra és más szuperaktív dinamikus sportokhoz kitalált dolog, nem pedig hegymászó/túrás darab, mint a Marmoté. Ezt azért nem értem, mert annak 40 dolláros remek árával szemben ez 60-70 dolláros áron fut. Vígaszként hozzátenném, mindamellett, hogy nem büdösödik (egykönnyen ) nem evilági sebességgel szárad…

Ami kimaradt: a reflektív logó...

Szóval bár ez egy eléggé jó baselayer felső, nem kifejezetten versenyképes. Nem mondhatnám, hogy a márkaimázsért kell fizetni, mert a Marmot sem kutya. Ráadásul a minőségében és teljesítményében is sokkal komolyabb Arc’teryx Phase SL Crew SS is csak 55 amerikai dollár. Az rendben van, hogy a futó és főleg a nordic szegmens többet költ és gyakrabban a kedvenc sportjára, ám ennyire nem kellene túlárazni a cuccot.

Mindezek mellett a már kifutott Quechua Forclaz 50 aláöltözetem is tud majdnem ennyit, annyi külöbséggel, hogy azért nem kértek 10 dollárnyi forintot sem. Ettől függetlenül, aki szereti a Craft termékeit ebben sem fog csalódni, ráadásul már hozzászokott az eszeveszett árazáshoz.

Verdikt: A Craft proCOOL Compression egy nem olcsó és jó alapdarab. Olyan, mint egy A3-as. Drága és Audi, de attól még egy Golf…

Vannak olyan vidékek, melyekre szinte minden kalandőrült elmenne. És vannak olyan formák, melyekről senkinek sem az extrém szó jut eszébe. Gondoljuk csak át egy kicsit jobban! Láttatok már ilyen lakókocsit?

forrás: GallBoys YouTube Channel (ausztrál terepjárós kalandtúrák)

Tudom, hogy néha kicsit off-topic vagyok, de szeretek olyan dolgokról írni, amelyek használata egyáltalán nem áll távol a hétköznapi valóságtól. Amikkel otthonunktól távol sem csak hébe-hóba találkozunk, hanem bizony gyakran. Éppen ezen meggondolásból egy olyan cikksorozatot szeretnék indítani, amellyel az outdoor és utazó életmód felszerelései mellett olyan használati tárgyakról is szó esik, mint amilyen például ez a 13-as MacBook Pro…

Hát nem gyönyörű...

Valljuk be őszintén. Általában nem azért utazunk, vagy megyünk a természetbe, hogy netfüggőségünket oda is magunkkal vigyük. Ám vannak helyzetek, alkalmak, utazási típusok, ahol ez kifejezetten másként működik. El is mondom pontosan, mire is gondolok. Vannak – sokan – akik terepen dolgoznak, vannak – mégtöbben – akik hosszabb időre mennek utazni, és a netben látják a megfizethető kapcsolattartás lehetőségét. Illetve vannak olyanok (szerintem a világban bizony szép számmal), akik valamilyen netes vállalkozással foglalkoznak (legyen az blog, forex, egyéb kereskedés, weboldal… stb.), mint többé-kevésbé én is. Ennek megoldására két mód van. Az egyre okosabb soknormás telefonok, tabletek, vagy komolyabb feladatokhoz egy sokoldalú laptop. Mondjuk Kovács Attila és én is – munkánkból fakadóan – sokat megyünk, ám permanens feladataink sajnos, vagy szerencsére ide is elkísérnek minket. És valljuk be, webadminhoz nem igazán jó egy tablet, vagy okosteló (amiknek ebben a témakörben még bizony lesz helye)…

Milyennek kell lennie egy olyan laptopnak, amivel például webadmin feladatokat lehet ellátni egy Isten háta mögötti helyen (és nem terepi munkát, mert arra a toughbook-oknál nincs jobb)? Sokéves tapasztalatom alapján a teljesség igénye nélkül a következőkre van szüksége egy hozzám hasonló bolygó hollandinak, amikor hordozható számítógépet választ (lehet, hogy ezzel egy klasszikus vitát szítok fel újra, de mint mindkét oldalt próbáló felhasználó, úgy gondoltam azért megosztanám ezt Veletek):

• hosszú élettartamú akkumulátor (ez minimum 7-8 óra)
• nagyfokú hálózati kompatibilitás (ez igaz az elektromos hálózattól a wifi normákig mindenre)
• kis tömeg
• strapabíró tokozás
• megbízhatóság
• stabil és kevéssé sebezhető operációs rendszer (tehát nem vindóz )
• kis hordméret
• rövid töltési idő
• nagyfokú kompatibilitás az utazáshoz elengedhetetlen kiegészítőkkel (például 3G, vagy 4G kulcs, okostelefon, GPS, fényképezőgép)
• memory stick slot
• rengeteg hasznos specifikus kiegészítő lehetőség

Ezeket mérlegelve választottam ki napra pontosan két éve az Apple 13 inches MacBook Pro 2,4-es alapváltozatát (4GB memória, 2,4 Ghz Intel Core2 Duo proci, 256-os vinyó). Akkoriban még lehetett kapni a sima MacBook-ot és már lehetett kapni az első Air-t is. Ám a fenti szempontrendszeremnek csak a Pro felelt meg, így hát döntöttem. Tudtam, hogy piszkosul sokba kerül, így sokévre hoztam döntést és nagyon alaposan mérlegeltem. Megérte.

Az elmúlt két évben – nem viccelek – gyakorlatilag minden nap legalább 7-10 órát ment. Mindenfelé járt már. Nem kímélem mániákus módon, csupán ésszerű keretek között. Néha lepucolom róla a koszt , nem iszom közvetlen felette, és használok keyboard covert elcsomagoláskor. Gyakorlatilag ennyi. Simán eszem munka közben (most is ), simán előkerül egy partin is, szóval használva van. Nem hímes-tojás.

Tapasztalataim a lényeges dolgokról:

Az első az akksi. Egyrészt, két év után a többi gagyi laptop akksival ellentétben még mindig 90%-os “egészségnek” örvend, teljes lemerülés közeli állapotból maximum 50 perc alatt feltölt és ami a legfontosabb, okos beállítások mellett (lekapcsolt billentyűfény, visszavett háttérvilágítás, smartcorner screen-swtichoff) 10 órát simán lehet vele wifi-n netezni. Más tevékenységek esetén a tapasztalataim: kikapcsolt AirPort-tal fülesről zenét hallgatva cikkírás szövegszerkesztőben 12 óra, filmnézés kikapcsolt AirPort-tal 7-8 óra (ilyenkor kicsit melegebb a proci, gondolom ezért merül az akksi is hamarabb). Ezek a számok, ahogyan azt megszokhattátok tőlünk, nem hivatalos adatok, hanem gyakorlati tapasztalatok. Az én vegyes backcountry használatomban (fényképek áttöltése és szerkesztése SD-kártyáról, cikkírás, webadmin wifiről vagy mobilstickről, Skype, FaceBook és más netezés, esetleg utazás közbeni filmnézés, ritkán zenehallgatás, okostelefon piszkálás) az átlag még két éves napi használat után is megvan 7-8 óra (ennek oka a változó körülményekhez igazodó automatikus képernyő és billentyű fényerő és a sok prociigényes dolog). A dologhoz hozzátartozik, hogy az újabbak gyári adatlapja 7 órát ír, az enyém “up to 10”-et írt anno.

Az a két év utáni 10 óra 43 perc akksitartalék magáért beszél...

A hálózati kompatibilitás technológiák esetén nem kérdéses. Mindennel kommunikál, eddig mindenhol azonnal dolgozott, nem volt vele soha kapcsolati probléma. Az elektromos hálózathoz érdemes hozzá beszerezni egy Apple World Travel Adapter Kit névre hallgató csomagot (11.000 HUF), amivel a nagyon okos MagSafe (ezerszer rugtam volna már le, ha nem ez a mágneses töltöcsatlakozó van benne) konnektor oldali cserélhető slotját lőhetjük be az adott elektromoshálózat szabványára. Észak-Amerika, Japán, Kína, Egyesült Királyság, kontinentális Európa, Korea, Ausztrália és Hongkong specifikus csatlakozók vannak benne. Jó befektetés, annál is inkább mert kompatibilis az iPod, iPhone, iPad, az összes MacBook és még a AirPort Express mini routerhez és airplay állomáshoz is. Szóval aki sokat megy, annak ez a készlet must have. Aki meg sokat repül, annak az Apple MagSafe repülőgépes adapter lesz jó (EmPower repülős áramforráshoz). Ennek árát én sokallom (15.000 HUF), de ezt is csak egyszer kell megvenni, bár mivel én sokat megyek kocsival is (és aki meg terepjárón szakít, annak meg különösen jó cucc ez a Kensington hálózati inverter (ahol nincs a kocsiban 220-as csatlakozó, mint a Dodge Ram-ekben, vagy például többek között az újabb Audikban), amivel minden mást is használhatunk 150 wattig, nemcsak laptop töltőket (és tudja a repülős EmPower-t ez is). Nekem ez tetszik, bár ez is drága (22.000 HUF). Vonaton és repülőn nyugodtan mehetsz budira, buszról meg csokit venni Szegeden , ha ilyet is veszel hozzá. Mondjuk ez máskor sem jön rosszul…

A kis tömeg relatív. A legújabb MacBook Air 13-as változata funkcióiban és adatai ellenére sebességében is ugyanezt a szintet hozza 1,35 kilóval (többek között az SSD miatt), az enyém azért nem ennyire könnyű (2,04 kg). Ennek lefaragására, plusz a strapabírás, az akksi időtartam és a sebesség növelésére készülök venni bele én is egy SSD-t (mozgó alkatrész nélküli háttértár). Az újabbak már konfigurálhatók SSD-vel (horribilis áron…). Ezzel olyan 1,8 kilogramm körül lesz. Nem a tömegcsokkentés a beruházás legfőbb oka tehát…

Az üzemórái száma mára olyan 6000 (!) körül lehet, és semmi baja (ez aztán a tartós teszt ). Most azért a vinyócserekor gondolom át is nézi nekem a Gurum. A megbízhatósága tehát páratlan. A családban és a barátoknál lévő PC lapotopok ennyi idő alatt régen elavultak, ezer bajuk van, és felüknek teljesen behalt az akksija. Nem dícsérem az Apple-t, a 6-8 óra akksi-időtartam szerintem a minimum. A többiek teljesítenek a minimum alatt…

Az op-rendszer no-comment. Ki kell próbálni. Ezt nem lehet szavakba önteni. Soha nem fogsz utána agybaj nélkül PC-hez ülni. Végre valaki, aki nem nézi a felhasználót hülyének. Nekem a 6000 óra (ebből 2500 biztos munkaóra) alatt legalább 500-at spórolt, ha nem 1000-et (Az mennyi is, ja hogy egy konkrét hónap az életemből? Anyád Bill Gates…). Köszi.

Éjszaka a buszon? Csillagos ég alatt egy terepjáró tetején? Látni fogod mit írsz...

A 13-asok és a még kisebb 11-esek egyre babább irányba mennek. Értem én, veszel egy monitort, dokkolod, ha asztali melót akarsz és kiguvad a szemed a kisebb képátló miatt, ám ha utazol, vagy hazamész nem kell előtte csuklyásizomra szálkásítanod vazze… Tetszik. Én is így csinálnám. Apró trükk a praktikus utazóknak: 13-as méretig a legtöbb 20-30 liternél nagyobb, hidratáció kompatiblis hátizsákba a vizestasak helyére pont befér a laptop. Én szinte mindig így viszem (a Deuter Speed Lite 30-ban), ha nem laptop-rekeszes táska van rajtam (MHW Sentinel Junior mondjuk). Kissé erős, de aki terepteker, vagy off-piste halad, annak egy kemény hordtokban még hátprotektora is lesz így… Inkább a gép, mint a csigolyák…

SD-slot, USB-k, MagSafe, Jack, MiniDisplay, Ethernet és a kedvencem, akksitöltöttség kijelző...

Az utazáshoz fontos külső kiegészítőkkel eddig gond nélkül kommunikált. Főleg BlueTooth-on beszél folyékonyan mindennel. Még a hülye Androiddal is… Aki komolyabb dolgokat szeretne hozzá társítani, érdemes megnézni annak adatlapját, hogy kommunikál-e az OS-sekkel, de mára amelyik ezt nem tudja, olyat ne is vegyetek, azzal más gond is lesz (na jó talán kicsit sarkos voltam…) . Például a műholdas internetnél érdemes eléggé szétnézni… A mobilnetes stickekkel jó dumál, bár azok olyan buták, hogy néha kell hozzá egy kis admin szöszölés, mire felfogják, hogy nem egy ablakon néznek ki, ami után szinte azonnal összecsinálják magukat A Hópárduc, vagy Az Oroszlán láttán és jól kezdenek viselkedni…

Verdikt: Az általam két éve használt 2010-es MacBook Pro 2.4-es alapváltozata életem egyik legjobb befektetése volt. A magunkfajta outdoor arcok és utazók életmódjához is tökéletesen illeszkedik. Tudom, drága (366.000 HUF), de azt is tudom, hogy egy hasonló képességű és praktikumú PC-laptop alig 40-60 ezerrel olcsóbb. Egyszerűen nem éri meg ebben a kategóriában másra szánni a pénzt. 6000 üzemóra után sem lassult, egyszer sem fagyott le (nem vicc, egyszer sem a két év alatt), egyszer sem kellett újratelepítenem, a számítógép-vírus kifejezésről nem is hallottam és egy hónapot kaptam tőle ajándékba két év alatt. És a buta sztereotípiák ellenére bizony ez minden formátumot kezel, soha egyetlen fájtípussal nem volt gondom sem kifelé, sem befelé. Nem csoda, hogy már szeretnék (hangsúlyozom, csak szeretnék) másolni…

A Merrell az a cég, amellyel kapcsolatban legalább annyira ellentmondásosak a tapasztalataim, mint az RP Outdoor-ral. Egyrészt teszteltem a Chameleon 3 Ventillator Gore-Tex változatát, ami csúfosan szerepelt, másrészt – igen nagy várakozásokkal teli – hamarosan beszerezek egy Barefoot Life Tough Glove barefoot cipőt. És, hogy mire alapozom a nagy várakozásaimat? Hát arra, hogy évekig használtam ezt a Chameleon 2 Leather Merrell-t…

Hát azért már nem mai csirke...

Meg kell mondjam, valójában a 3-as Ventillator Gore-Tex cipőt is emiatt vettem meg. Az a szekrénytöltelék kategóriája (töri a lábat és a Gore-Tex ellenére beázik, hogy csak a legfontosabbakat említsem), ez viszont a nagy kedvenceim közé avanzsált.

Valamikor 2005 tájékán sikerült hozzájutnom, szóval megvannak a tesztkilométerek dögivel. Mivel mindenhol használtam már, ahol érdemes, így leginkább a tevékenységeken keresztül tudom jól szemléltetni, mire képes.

Városi használatban nem vall kudarcot, hiszen a 3-assal ellentétben ez egy nagyon kényelmes konstrukció. Designja egyedi és szép, a színe is alkalmas egy lazább viselethez akár városba is. Persze nem hétköznapi használatra, de olykor-olykor rendben van. Amúgy a dizájnról még az is simán elmondható, hogy szerintem a legszebb túracipők egyike.

A cipőhöz a legjobban passzoló tevékenység a középhegységi túrázás (mondjuk inkább 2000 méterig). Mivel nem nehéz, kellemesebb viselet a könnyebb terepeken, mint egy B-s bakancs, bár a kitett részeken a bokafogása azokénál természetesen jóval gyengébb. Ilyen körülmények között használtam a legtöbbet. Nem töri a lábat, jól lélegzik, bár nem kifejezetten jó vele patakon átkelni… Magyarországon nagyon jól használható darab, pont ide való, de a nyári alpi (na persze nem 3000-esekhez) és kárpáti kiszsákos utakhoz sem kifejezetten problémás választás. Másztam benne jópárszor a Rax-on, és voltam benne Svájcban is. Ott a Berni-Alpokban 2700 méterig próbáltam (augusztusban). Ezen a magasságon már nem volt jó, hiszen ott gyakran még augusztusban is megmarad a hó, ami valljuk be, érthető okokból nem túl kellemes egy túracipőben. Kamáslival talán, de az sem túl nagy segítség. Viszont a nyári Kárpátok kiépített túraútvonalaira kiváló választás, ám az ösvényeket nem annyira ajánlott elhagyni benne, mert ahhoz nem elég merev a talp és az In-Board középtalp. Persze azért jópár részben Bear Grylls is ilyenben zabálja a pókokat, ám azért én még Vibram talpa ellenére sem ajánlanám az ilyesfajta terepekre annyira.

Azért az nem rossz, hogy 7 év alatt kopott ennyit a talpa...

És bizony ez a főleg nyári használat ajánlott minden terepre, hiszen az oldalán található perforáció miatt gyakorlatilag nem vízálló. Én azért kísérletet tettem egy kis waxolással javítani a helyzeten, ami működött is, amíg a wax beleült a lyukakba (ez gyakorlatban egy-két normál túrát jelent). Ilyenkor természetesen nem anyira jó a lélegzőképessége, ami gyári állapotában az egyik legnagyobb előnye. Waxolni amúgy az idő elteltével érdemes volt, hiszen a bőr csak így maradhatott ennyi év után is ilyen állapotban rajta.

Amit nagyon szeretek még benne, az a bélés strapabírása. Én lábformámnak és tömegemnek köszönhetően általában hamar szétgyakom a béléseket, de ezt nem sikerült. Ez kifejezetten fontos, ráadásul mindezek mellett egyáltalán nem durva a bélésanyag.

Érthető módon a fűző már kezdi megadni magát, de ez hét év után egyáltalán nem csoda. Mindenesetre számomra ez is pozitív csalódás.

Verdikt: Remélem a Merrell-re nem lesz igaz az a korunkban általános jelenség, hogy a régebbi cuccokat sokkal jobban megcsinálták… Szeretem a Chameleon II Leather-t, mert gyakorlatilag hibátlan. Tudja, amire kitalálták, váratlan helyzetekben sem jön zavarba és piszok kényelmes. Egy baj van csak vele: ennek a tökéletességnek megkérik az árát (34.990 HUF).

Ausztria egyik csodás vidéke a Dachstein masszívum. A gleccserrel koronázott mészkőtömb egész évben havas sípályával várja a látogatókat, sziklafalain via ferrata utak vezetnek, a lábánál fekvő apró falvak között pedig izgalmas bringatúrákat tehetünk. De semmivel sem összehasonlítható élmény, ha hőlégballonon szállunk e táj felett, ahogy azt ez a videó bemutatja.

Ballon ride over Austria