Szentirmai László alias “Latsko”
1985 Szilveszterén születtem Szegeden. Szüleimmel már földrajz-szakkörös időszakomban elkezdtem az ország túraútvonalainak bejárását, melyet azóta sem fejeztem be. Az akkor felvett geoattitűd a mai napig csak fokozódott, és bár geográfusként végeztem a PTE-n, még mindig nem ért véget a szenvedély. 2010-től Ph.D. hallgatóként továbbra is a földrajz berkeiben maradtam. Érdeklődésem a felszerelések tudományos háttere és az expedíciók logisztikája iránt sok útitervem okán vált egyszercsak rutinból szenvedéllyé, amikor ráuntam hogy nagypénzért gyakorta jut az ember kis minőséghez.
Lassan egy évtizede kezdtem el foglalkozni a különféle anyagtechnológiák hátterével, hogy többé egy eladó se vezethessen félre. Ez előbb hobbivá, majd lassacskán már hivatássá alakult át bennem. Azóta sikerült sok európai ismerős mellett, afrikai orvosexpedíciókhoz és diplomáciai feladatokhoz is néhány, elsősorban személyes felszerelési tanácsot adnom.
Kedvenceim inkább hazánktól nyugatra vannak, elsősorban a négyezresek között. A Berni-Alpok és a Pireneusok monumentalitása az igazi szerelmeim, a közeli, öreg ismerősön, a Raxon kívül. Mindezek mellett rendkívüli mértékű, felénk csak ritkán kielégíthető vonzalmat érzek a sivatagok és általában a teljesen kihalt helyek iránt. További “aberrációm”, hogy Légipékkel ellentétben én viszont komolyan grammhuszárkodom. Ahol csak tehetem faragok felszerelésem tömegén, jellegén és ehhez csakúgy önmegnyugtatásul egészségügyi okot is találtam… Szóval innentől legitim az idegesítő címke-kivagdosásom, és a többi, igenis fontos része ennek a felelősségteljes építkező jellegű munkának, melyet csakis kizárólag egészségem megőrzése érdekében teszek 
. Remélem azonban, hogy ezzel vannak így mások is, és értékelni fogjátok az ilyen témájú értekezéseket. Mondjuk az XC-sek, a terepfutók, a siklóernyősök, az LDT kedvelői és a kalandtúra-motorosok. Remélhetőleg…
Ha kérdésed lenne, vagy többet szeretnél megtudni, keress e-mailben a gearmag.info@gmail.com címen!
Kurilla Annamária alias “Amini”
Hajnali 5 óra, még sötét van… Egy vonaton zötykölődök, valahol az Alföldön, körülöttem gyerekek. Mindenki alszik… Sár van. Szabolcs nevetve mondja, hogy tripla Lutz-ot ugrott!… Hegyek vesznek körül, nyugalom van… Egy kilátó… Még több sár, de még annál is több nevetés… Egy vasútállomás… Fáradtság, de azonnal kezdeném elölről… 1992-t írunk. 8 éves vagyok és ezek az első benyomásaim arról, hogy mit jelent a túrázás.
Be kell valljuk, hogy korlátosak a lehetőségei annak, aki Békéscsabán él, de a hegyekhez vonzódik. Azonban ha akad egy olyan pedagógus, aki kézen fogja az ember gyermekét és szinte minden hétvégén túrázni viszi huszoniksz társával együtt, az már egy szerencsés konstelláció lehet. Én is így csöppentem a hegyek közé, ami egy olyan szerelemmé formálódott, melynek során az Országos és a Dél-dunántúli Kék-túra teljesítése csak egy-egy etap volt. A kihívás, a csapat, a természet szépségei, az utazás izgalma olyan képletet alkottak bennem az évek során, amelynek az lett az eredménye, hogy a hátizsákom állandó harckészültségben áll és sok pár cipőt „lejártam” a lábamról hol itt(hon), hol ott (Kárpátok, Alpok, dél-olasz vulkánok, Közel-Kelet országai, stb.).
Töredelmesen be kell valljam, hogy nem mindig érdekeltek a felszerelések. Egészen addig a pontig, amíg nem hagytam el kis hazánk határait (a Magas-Tátrában mégsem lehet bakancs nélkül túrázni…). Aztán ugye ha egyszer az ember elindul a lejtőn lefelé… Szóval most ott tartok, hogy nem vagyok gyűjtő, de szeretem a jó minőségű, funkcionális cuccokat és elég sok féle felszerelést volt szerencsém (vagy szerencsétlenségem) kipróbálni az évek során.
A nagy jövés-menés közben elvégeztem az egyetemet, így lett belőlem geográfus. Az élet minden területén maximalizmusra törekszem (állítólag ez a Szüzek sajátja, bár én nem hiszek az olyan áltudományos dolgokban, mint a horoszkóp 
), így a diploma megszerzése sem jelentette a tanulás végét. Jelenleg a Pécsi Tudományegyetem Földtudományok Doktori Iskolájának a nappali tagozatos PhD-hallgatója vagyok.
A túrázás és az utazás mellett érdekelnek a könyvek és a filmek (és küldeném őket mindenkinek, aki szereti ). De tényleg! A könyvespolcon és a DVD-k között szép számmal akadnak a túrázással, utazással, extrém sportokkal kapcsolatos alkotások is, melyeket olykor-olykor bátorkodom kritikával illetni…
Herczeg Gábor from Prince Climbing, aka “Kisherceg”
1982. november 5-én születtem Salgótarjánban. Gyermekkoromat Mátraterenyén éltem, a Mátra, a Heves-Borsodi-dombság és a Karancs-Medves tájegység által közrefogott vidéken. A hegyekkel viszonylag hamar sikerült megismerkednem és meglehetősen jó viszony alakult ki köztünk. Évekig komolyan versenyszerűen hegyikerékpároztam, később pedig országúti kerékpároztam ami a mai napig fontos része az edzésprogramomnak és az életemnek. A mászást relatív későn kezdtem el pedig az életforma már igen korán „megmérgezett” az egyik családi Magas-Tátra nyaralásunk alatt. A mászás valamennyi válfaját űzöm, mászom sziklát, jeget, mix utakat, dry-toolingozom. A tevékenységet életmódszerűen képviselem, rengeteget foglalkozom vele, még többet edzek, komoly hangsúlyt fektetek a felkészülésre úgy szakmailag, mint emberileg. Két éve vannak szponzoraim, támogatóim akik nélkül rengeteg felszereléssel és mászóélménnyel lennék szegényebb amit minden fórumban hálásan köszönök. Töretlen igyekezettel üzemeltetem saját internetes blogomat – Prince Climbing – ahol a kedves oda látogatók megismerhetnek és betekintést nyerhetnek egy magyar szikla- és jégmászó mindennapjaiba.
Rengeteget mászom a hazai sportmászó helyeken, a Magas-Tátra állandó vendége vagyok mind a nyári, mind a téli szezonban, de az osztrák jégmászó helyeken is megfordulok időnként.
Iskolai végzettségemet tekintve Környezetgazdálkodási-agrármárnök és Mérnök-közgazdász vagyok; az előbbit Szarvason, még az utóbbit Gödöllőn sikerült megszereznem.
Nős vagyok, Salgótarján mellett Bárna faluban élek gyönyörű feleségemmel, kisfiammal és a kiskutyánkkal, csodálatos természeti körülmények között, egy turista és természetvédelmi régió középpontjában. Itt végzem az edzéseim nagy részét saját mászófalamon, illetve a környékbeli hegyeken kerékpárral, vagy a Mátrai-mászóiskolák valamelyikében, napi rendszerességgel.
Remélem tapasztalatommal eredményesen szolgálhatom a Gearmag-csapatát és sok jó felszerelés teszt kerül majd ki a kezeim-kezeink közül…
Stay tuned…
Halász Amadé “Tádé”
1980 júliusa. Egy Wartburg 312 hátsó ülésén ébredek ismerős arcok között a Magas-Tátra egyik délre néző hűvös völgyében. Már vigyorogva várom a frissen csapolt meleg tejet, hogy utána rögtön indulhassunk túrázni. Hoppá, hiszen én még nem is tudok járni! Az előző napi gőgicséléshez hasonló hangokkal igyekszem szüleim tudtára adni, hogy ma is mennék velük, vagyis utaznék valamelyikük hátán… Ez volt életem első magashegyinek mondható túrája. Később ezeket az utakat már saját lábon tettem meg. Az első benyomások nagyon pozitívak lehetettek, hiszen mind a mai napig rajongok a hegyekért.
A Pécsi Tudományegyetemen végeztem mint geográfus, de a földtan sokkal jobban érdekel, így lassan igyekszem geológussá képezni magam. Az egyetem után PhD tanulmányokat végeztem, jelenleg a Pécsi Tudományegyetem oktatója vagyok.
Gyerekkoromban a családommal minden hétvégét a hegyekben töltöttünk, majd a szülőkről leválva először az Alpok csúcsait vettem célba. Voltak évek, amikor csak a magashegységi túrázás létezett számomra. Később a hétvégi túrák kiegészítéseként sokat bringáztam, futni azonban nem szerettem. Ez azóta változott, de a futást most is csak kiegészítő sportként űzöm, ha az idő már nem engedi a tekerést. Siklóernyőztem is pár évet, de az annyira időjárásfüggő, hogy egyre kevesebbet repülök. Búvárkodni is szeretek, azonban egy igazán jó merüléshez nagyon messzire kell utazni…
Az elmúlt években a túrázás, a kletterezés, a bringázás, a kajakozás és a futás maradt csak meg. Sajnos mindenre nem jut időm, de igyekszem úgy szervezni az életem, hogy valamelyik mindig beleférjen.
Általában próbálom a számomra legjobb (és megfizethető) felszereléseket megvenni. Azonban a legtöbb vételnél rájövök, hogy valami apróság sosem tökéletes. Ezért már jó pár éve tervezem, hogy varratok magamnak saját hátizsákot és sátrat… Hiszek benne, hogy a jó felszerelés nagy segítség extrém körülmények között, de nem minden. A Dufourspitze-t több mint tíz éve farmerban és a bátyám által varrt kamásliban másztam meg, igaz volt is néhány fagyási sérülésem. Nem esek hasra a jó PR-ral rendelkező cégek termékeitől, amíg azok nem bizonyítottak.
BikePub Kerékpáros Futár
Szükség lenne italra jó áron – szeret(t)ünk inni. Tudnánk versenyképesek lenni, ha ételt szállítanánk házhoz – időnként eszünk is. Van lehetőség, hogy összekössük a termelőt a fogyasztóval, legyen szó borról, tejről vagy terményekről – főzünk és a háztartásra is gondolni kell. Ami a legfontosabb: a „szállítási közeg” a kerékpár.
Ez csak néhány gondolat, ami mentén megfogant, majd 2011 szeptemberében megszületett a Bike Pub. A vállalkozás életre hívói a GearMag szerzőcsapatát nemcsak drótszamáron, de geográfusként is erősítik.
Az olvasó biztos lehet benne, hogy a zömében a GearMag-től származó felszereléseket méltó tesztnek vetjük alá. Egészében havi két-háromezer kilométert hajtunk, nem számít milyen az idő. A körülmények nekünk sem hazudnak, így mi is durván őszinték leszünk, ahogy a természet velünk…
KORÁBBI SZERZŐINK
Szabó Máté alias “Légipék”
1982-ben születtem Budapesten, s szüleimnek köszönhetően hamar megismerkedhettem a hegyek világával. Hitvallásuknak köszönhetően egyetemi éveimig kishazánk domborzati elemein koptattam bakancsaimat, és gyűjtöttem a tapasztalatot. Ennek köszönhetően a középhegységi szintet is ugyanúgy becsülöm és szeretem, akár az ennél magasabb vonulatokat. Kirándulásaink kapcsán volt szerencsém belekóstolni az előző rendszer csalfa térképeinek, és elhanyagolt jelöléseinek világába is, így most távolabbi tájakon sem kell rémüldöznöm a tájékozódási nehézségek esetén.
Valahogy mégsem a természettudományok irányába folytattam utamat, bár a történelmi és régészeti tanulmányokat kíváncsiságomnak megfelelően szépen terelgettem a térinformatika, légirégészet, valamint a földrajz irányába is. A Pécsi Tudományegyetemen szereztem diplomát, de a földrajz szak környékén még mostanában is meg-megjelenek.
A természet szeretete töretlen maradt. Pécsen lakva igyekszem minél többet élni a Mecsek adta lehetőségekkel, de távolabbra is el szoktunk látogatni. Főként a Kárpátok felfedezése érdekel, az igazi magashegységek (4-5000+) viszont nem vonzanak. A civilizációtól való elszakadást több módon űzöm, a bakancsos és bringás túrákon kívül sziklát is mászom.
A hobbiaim közt szereplő fényképezés – melyet több, mint 10 éve űzök – munkámmá is vált. A légirégészeti kutatások során viszont igyekszem figyelmet fordítani a természeti értékekre is. Szerencsére Erdély hegyeit is láthatom alkalmakként fentről, mely csak tovább fokozza bejárásuk iránti vonzalmamat.
A szabadtéri tevékenységekhez természetesen a felszerelések használata és ismerete is társul, szerves részévé alakul az idők során. Cuccaimat viszont inkább használni szoktam, nem villogok velük. Kiválasztásuknál körüljárom a lehetőségeket, de nem szőrszálhasogatok… és nem vagyok grammhuszár. Persze a “naivitás” miatt rá is lehet faragni…
Ha kérdésed lenne, vagy többet szeretnél megtudni, keress e-mailben a legipek.gearmag@gmail.com címen, vagy látogass el légirégészeti blogomra: “Levegőből ás a szakkör”
Budai Péter alias “Zergecsősz”
Földi pályafutásomat 1981-ben kezdtem Székesfehérvárott. A hegyek már gyermekkoromtól fogva érdekeltek. Eleinte csak az autóból vagy a vonat ablakán keresztül bámultam a hazai dimbeket és dombokat, illetve szülői érintettség révén munkahelyi természetjáró csoportok utánpótlás csapatát erősítettem (vagy gyengítettem, ki emlékszik már…). Aztán jött néhány év szünet, mialatt a Velencei-tó környékén koptattam az aszfaltot és egy kiváló Skolnik típusú kontrafékes bringa, majd egy „igazi mountain-bike” gumijait. A túrázáshoz egyetemi éveim alatt tértem vissza, és rájöttem, hogy ez a fajta szabadidős tevékenység bizony fontos részét kell képezze hátralévő életemnek.
A közép- és magashegységeket egyaránt szeretem, bár utóbbiak terén „csak” 2864 m-ig vagyok bizonyítottan járatos. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy belekóstolhattam az amerikai Sziklás-hegység és a brazil Orgona-hegység (Serra dos Órgãos) szépségeibe, de leginkább a Kárpátokban érzem magam otthon. Emellett az utóbbi időben a Balkán-félsziget hegyei vonzanak leginkább. Persze azért ha valakinek lenne fölös repjegye Új-Zélandra, vagy Dél-Amerika valamely déli/nyugati vidékére, amit nem tud felhasználni, keressen fel bátran, szívesen segítek megoldani a problémát…
Végzettségem szerint környezetmérnök volnék, jelenleg doktori tanulmányaim befejezéséhez közeledem. Emellett pár évvel ezelőtt „hiánypótló és egyben közszolgálati jelleggel” erdélyi hegységeket ismertető weboldalak sorát indítottam el: először a Retyezát, nem sokkal később a Radnai-havasok, végül társszerkesztőkkel a Királykő került terítékre. Néhány emlékezetes túra alkalmával készült fotóimat TúraFotóNapló oldalamon osztom meg az érdeklődőkkel. Ha kérdésed lenne, írj e-mailt a zergecsosz.gearmag@gmail.com címre!
