A végtelen erejű, folyamatosan megújuló természetbe egyszer is kikeveredő ember bizony gyakorta érzi magát teljesen meztelenül. Civilizációnk – mely folyamatos önámítása okán gyakorta hiteltelen képekkel hinti telis-tele a Homo sapiens sapiens elméjét – ennek a hatalmas és végtelen erőnek a kezében van. Lehetünk bár a természetben mélyen hívő, önmagunkat a természet szerves részének tartó, vagy csupán így vélekedő emberek, mindannyian beletartozunk ebbe az óriási, a matematika, a fizika és a kémia törvényei szerint szerveződött végtelen rendszerbe. Ez tény.

Mint ahogyan az is tény, hogy amikor ebből a képzelt, bár kvázi (azonban mégiscsak kissé valós) civilizációs burokból kikeveredünk, apró-pici porszemként találjuk magunkat a monumentális sziklafalak, a távoli, ürességtől kongó tájak, a végtelen síkságok, vagy határtalan vizek valamelyikén. Rájövünk, hogy mindaz, amit civilizációnktól kaptunk az előttünk élő generációnk munkája során, azt egy ilyen helyzetben vagy fel tudjuk használni, vagy sem. Amennyiben megkaptuk az esélyt, élhetünk vele. Így is – úgy is.

Ma, amikor néhány liternyi zseb és táskatérfogat is elegendő egy komplett professzionális felszerelés elviteléhez, maradhatunk a tervezett világ része úgy is, hogy nem becsüljük alá a Földanya elképzelhetetlen hatalmát. Ám maradhatunk konok, emberi természetüket levetkőzni nem tudó hominidák is, akik cinizmusában önveszélyes flegmaság gyökeredzik.

Mi abban segítünk Nektek, hogy együtt ráleljünk arra az útra, mellyel Gaia kedvében járhatunk, hogy megmutassa nekünk legszebb arcát. És mivel tudjuk jól, hogy Murphy nem alszik, a legkisebb figyelmetlenség is elég ahhoz, hogy elvegyük Földanya kedvét attól, hogy ezt a bizonyos legszebb arcát mutassa nekünk. Ezért sose induljatok felkészületlenül sehová, még a veszélytelennek hitt helyekre se. Ez legyen a legfontosabb, hiszen a felelőtlenség könnyen megbosszulhatja magát.